A munkaerő piacon egyre többet hallani, hogy "nincs aki". De nem kell messzire menni, saját bőrünkön is azt tapasztaljuk, hogy nincs fizikai munkaerő. Értem ezalatt azt, hogy nincs takarító, festő, burkoló,  szezonmunkás, aki leszedi a gyümölcsöt. Az órabérek nőnek, de ez is kevés. 

Másik oldalról nézve viszont, mint vállalkozó nem tudom kitermelni a dolgozó bérét, mert nem tudok többet elkérni a megbízótól. Ha szeretném bejelenteni a dolgozót, akár csak alkalmi munkára, az is sok összességében. Ami itt szerintem nagy probléma, hogy ugyanannyit kell fizetni négy-nyolc órás munka után is. Amikor először számoltunk, akkor mínuszba jöttünk ki, tehát azt kellett mondanunk, ahol nem tudunk árat emelni, azt nem tudjuk elvállalni. De aztán kiderült az árkalkuláció volt a könnyebbik fele. Jelentkező akad, de azt lehet, mondani, hogy közel 40 jelentkezésből hárman jelentek meg, ebből az egyik szinte sosem ér rá, a másik a kelleténél jobban szereti az alkoholt, a harmadik nem dolgozik szépen. 

S, ha körbenézel a Balaton munkái között láthatod, hogy mennyi emberre lenne szükség, de nehéz megfelelő munkaerőt találni. Azt látom, hogy az elvárások már-már a nullához konvergálnak, mindegy, betanítunk, csak gyere, jelenj meg. Igen, tény, hogy egy nyári szezon munka húzós, dolgos, sokat kell majd talpon lenni, kevés a szabadnap, de pénzt is tudsz vele keresni. Ez hasonlít külföldre. 

Miközben szerezzük ezeket a munkaerő piaci tapasztalatokat, agyalunk, hogyan lehetne vajon ezen a helyzeten segíteni. Meg, hogy miért alakult ki ez. Nem szeretik az emberek a fizikai munkát. Szerény véleményem szerint azért, mert az a nézet alakult ki, hogy a kétkezi munkást le kell nézni, az nem jó, az nem "okos". Preferált a szellemi munka, a diploma, az irodai tevékenység. Pedig, ha jól belegondolunk egy szálloda takarító nélkül, előbb-utóbb bezárhat, mert megeszi a kosz, a szemét. Hangsúlyozni kellene, hogy a szakmunka is jó dolog, igen is szükség van rá. Burkolók, festők, szakemberek nélkül aligha épülnének, újulnának otthonok. 

Ahogy tudatosabbá válunk, nagyobb szerepe lesz a kényelemnek, több időt szeretnénk számunkra kellemes dolgokkal tölteni, már nem a munka jelent mindent. Nem hiába születik sok könyv a hogyan keress sok pénzt kevesebb munkával, vagy a négy órás munkahétről is sokat hallani. De azt gondolom, hosszútávon felborul az egyensúly, ha mindenki csak otthoni/szellemi/irodai munkát végez. Mi lesz a "nemszeretem" szakmákkal? Lehet ez akár egy eladó is, mert hányszor látjuk az unott arcú boltosokat, akik a hátuk közepére nem kívánják a vásárlót. Szerintem alapvetően baj van a hozzáállással, és a mentalitással, vice-versa. Elvárásaink vannak az eladók felé, és indokolatlanul bunkón viselkedünk, s akkor ezt is kapjuk vissza. Tisztelet a kivételnek.

De most térjünk rá az eredeti gondolatomra. Egy napsütéses reggelen jutott eszembe, hogy annyi okos eszköz vesz minket körbe, biztos lenne megoldás a takarítás/munkás kérdéskörre is. A robotporszívó kapcsán ötlött fel bennem, hogy ha van ilyen eszköz, akkor miért ne lehetne az egész lakást rábízni egy robotra? Egy robotra, aki kitakarít, beágyaz, kerti munkát végez. Szó nélkül elvégzi a rábízott feladatot, amivel nem szeretnénk időt tölteni. Most nem megyek bele abba, hogy így emberektől vesz el munkát, mert lehet, hogy előbb-utóbb ösztönzőleg hatna a társadalomra, de az is lehet, hogy teljesen átalakítaná azt. Sok ember életét megkönnyítené, egyszerűbbé tenné. 

Akár a boltokban is lehetne párat használni, segítene pakolni, kiszolgálni. Lehet, hogy más lenne a hangulat is. Így több ideje maradna az embereknek magukra, fontos dolgokra, előbb-utóbb talán nem a pénz dominálna, más lenne az érték. Álomvilág? Ki tudja?